F.F.: - Nem lehet tűrni ezt az állapotot, hogy az utcán árpádsávos zászlókat lobogtatva vonulnak még mindig! A demokrácia azt jelenti, hogy türelem. Türelem, mindenkinek joga van beszélni, hallgassuk meg! Amikor azonban a türelem csendjében a beszéd izgatássá fejlődik, akkor véget kell vetni neki.

F.A.: - Egy demokráciában, ahol még a gyűlöletbeszédről szóló törvényt sem voltak képesek megszavazni a parlamenti pártok, ki dönti el, hogy meddig tart a türelem, és hol kezdődik az izgatás?

F.F.: - Azok a jó demokráciák, amelyek nem hagyják a hitlerizmust égig emelkedni, hanem amikor látják, hogy veszélyes kezd lenni, akkor rendőri eszközökhöz folyamodnak. Az emberek csak addig bátrak, amíg nem kell félniük. Az ország vezetőinek nem szabad ezt tűrnie! Ha a szocialista kormány nem őrzi meg a tekintélyét… Márpedig tekintély nincs anélkül, hogy félni kelljen annak, aki föllép ellene, tekintélye csak annak az embernek van, akinek ökle van.

F.A.: - Igen, de ha már félnek, az nem igazi demokrácia. El kell választani az anarchiától a demokráciát, de a diktatúrától is. Ha olyan emberekkel csap össze a rendőrség, akik csak „békésen” vonulnak zászlókkal, akkor …

F.F.: - Az a kérdés, hogy milyen zászlókkal vonulnak! Izgató, zsidóellenes, harci zászlókat lobogtatni azt jelenti, hogy háború van köztük és a rendfenntartók között. Ők csinálják a háborút. Arra vigyázni kell, hogy a rendőrség ne okozzon háborút, de ha azok kezdik, és kővel dobálják a rendőröket, akkor keményen le kell őket verni. Sajnos ez a történelem: aki nem tud vagy akar lőni, amikor szüksége van a saját élete megmentésére, az elpusztul, annak nem lehet tekintélye. Ez volt a véleményem mindig erről a kérdéskörről. Az amerikaiak szemére hányják, hogy hány ártatlan embert öltek meg a bombázásaikkal Németországban, például egy egész várost teljesen leromboltak és százezrek haltak meg. A háború az háború, és sajnos ennek a törvényei ellen nincs mit tenni. Ezt már Hegeltől is megtanultuk: akit a félelme vezet - és azért, hogy az életét mentse, inkább nem tesz semmit -, azt megvetik, az gyáva, az megérdemli, hogy rabszolga legyen. Ez bizony keserű igazság.

F.A.: - Keserű…, azok a zsidók, romák, mozgássérültek, politikai foglyok, zsidómentők, akiket elvittek, és meghaltak a haláltáborokban, akkor nem álltak ki az életükért, nem fogtak fegyvert. Aki megőrzi az alapvető szabályokat, mondjuk a tízparancsolatból azt, hogy „Ne ölj!”, megérdemli, hogy rabszolga legyen?

F.F.:- Sajnos igen. A legutóbbi könyvemben (Isten, ember, ördög) megmutatom, hogy ezek a parancsolatok csak egy törzsnek vagy törzsszövetségnek szóltak. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!” - a felebarát csak a szövetségesre vonatkozott. Amikor az Isten az emberiség megalkotására és megszervezésére hajlandónak mutatkozott, akkor a családon belüli természetes szeretetet kitágította az egész törzsre, amelyben a családok egyesültek. Ebből kialakult egyfajta törzsi mentalitás, amely egyelőre arra korlátozódott, hogy egymást szeretni kell, mint önmagunkat, de a szomszédot, akitől félni kell, mert el akar tőlünk venni valamit, azt már nem kell szeretni. Sőt, azt lehet nem emberinek tartani.

Ha magyar vagy, csak a magyart szeretheted

F.F.: - Az a magyar, aki azt vallja, hogy ha magyar vagy, csak a magyart szeretheted, a többi ellenség, az törzsi szemléletű ember. Ez a fajta szemlélet még ma is része a nemzeti szemléletnek. A marxisták azt mondták, hogy a világtörténelem az osztályharcok története. Valójában a világtörténelem egy katasztrófatörténelem. Mindenki mindenki ellen harcolt a törzsek között.

F:A.: - Számos mondás szól erről a köznyelvben, a legfinomabb úgy hangzik, hogy „A gyengék elhullanak”. De miért nem lehet passzív ellenállással védekezni? Mit tegyen az, akinek tiltja a neveltetése, a vallása, a belső tartása, hogy fegyvert emeljen valakire?

F.F.: - Hm… A passzív ellenállás egyre nehezebb foglalkozás. Gandhinak az volt az elve, hogy nem szabad fegyvert fogni, embert ölni, nem szabad visszaütni. Ez a jézusi eszme. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel, ha megütik az arcod, nyújtsd a másik orcádat. Nagyon tiszteletre méltó, de ebből nem lehet politikát csinálni, mert természetellenes: a természet és a történelem nem erkölcsös. A földrengések nem nézik meg, hogy hány embert fognak kipusztítani. A háborúk se. Amikor a háború fellángol, akkor akár alkohollal, akár ideológiával őrjítik az embereket, ők ölnek. A védekezők szintén ölnek, de ők önvédelemből teszik. Márpedig az önvédelem minden ember joga.

A fanatikus ember meghatározása

F.F.: - Sem a jobboldali, sem a baloldali fanatikusokat nem szeretem. Minden fanatikus azt hiszi, hogy ő jóban van az Úristennel, hogy ő a teljes igazság birtokában van, hogy ő van a teljes igazság birtokában, és ez feljogosítja arra, hogy az ellenkező véleményen lévőt lehordja, gyanúsítsa és inzultálja. Ez a fanatikus ember meghatározása. Nagyon sok olyan kommunistát ismertem, aki szintén ilyen fanatikus volt, mindent tudni akart, ő volt az igazság, és aki ennek ellentmondott, azt fasisztának bélyegezte. Éppen így, jobboldali embereket is ismertem, akiknek minden szocialista vagy liberális kommunista volt. Ilyenek vannak. Te nem találkoztál ilyenekkel…?